2017. február 10., péntek

Különleges képességek

- Ha panaszkodsz, az nem illik hozzád.
- Ha nem hangolódom rá azokra, akik helyzetét át kell tekintenem, akkor ki teszi meg helyettem?


- Te hogyan használod a szuperképességeidet?
- Nem nagyon használom őket.
- Miért?
- Mert ha nem teszem, senki se fogja tudni, milyen képességeim vannak.
- Akkor minek van?
- Hogy én használjam és ne olyasvalaki, aki alig várja, hogy ellophassa.
- Végig szuperképességekről beszéltél.
- Te meg végig a szeretetről és szintén nem láttuk a gyakorlatban.
- Ha nem használod őket, hogyan jutottál el idáig?
- Látod? Rávilágítottál valamire, ami miatt kiemelték ezt a valóságot az angyalkák.
- De használtál szuperképességet ehhez?
- A használat pillanatában nem lehetett tudni, hogy ez egy szuperképesség, mert először használtam ilyet.
- De ez az egyáltalán?
- Nem lehet tudni.
- De min alapul a hatása?
- Az emberi hülyeségen.
- Pontosabban?
- Az ember azon, amit nem ért, azt érti, amit érteni akar.
- Hogy jöttél erre rá?
- Semlegesen fogalmaztam és mindenki másképp értette. Ekkor jöttem rá arra, hogy ebben van fantázia, amikor először nem támadtak rám a hírem miatt.
- Mindenhol ilyen rossz híred van?
- Nem tudom, mert ezt mindenki maga alakítja.
- Hogy lett egyáltalán ilyen rossz híred?
- Magam sem értem, mert innen nézve pontosan és tisztán fogalmaztam. De amikor kiderült, milyen rossz hírem lett, rájöttem, hogy ezt az előnyömre is fordíthatom.
- Hogy?
- Távol marad a sok birka.
- De ezzel olyanok is távol maradtak, akik...
- Akiket sima madárijesztővel távol lehet tartani, az maradjon is távol.
- De min alapul ez a hit-mágia?
- A középkorban általában a szórakoztatásért felelős személy szerettem lenni, népszerűbb nevén az udvari bolond. Egyszer csináltunk egy rendkívül kifinomult poént. Részletesen meg kellett tervezni, de megérte.
- Ezn volt az, amiért kivégeztek?
- Nem, az egy másik poén volt. Itt az történt, hogy a hírek alapján eljátszottunk egy ellenséges támadást. Jöttek a hírnökök, a felderítők és mind nagyszámú ellenséges katonáról tett említést, akik az ország belseje felé tartanak.
- Kik voltak?
- Senki, de a hírek alapján komoly pánik tört ki úgy, hogy senki nem látott egy darab ellenséges katonát se. Már a hadsereg is felállt, mire rájöttek, hogy mi történt.
- Ezért nem végeztek ki?
- Ezért nem, de volt amiért majdnem és volt, amiért igen.
- Ami igen, ott mi történt?
- Nem mondhatom el, mert a poén a jelenben is él.
- A majdnem miért?
- Keresni kellett hozzá egy hasonmást, akit beöltöztettünk a király ruhájába, a királyt meg letartóztattuk felségárulásért. Már a kínzópadon feküdt és közelített hozzá az izzó fémrúd, amikor felhangzott a Kürt, ami a poént jelzi. Három napig ültünk a kivégzésre várna, mire lehiggadt.
- Ha most elkezdenéd használni az igazi képességeidet, mi lenne?
- Az igazi képességeimet ellopták, engem meg lefojtanak. Ezzel a poénnal viszont kiszabadultam. Mert azt hitték, hogy valahogy visszaszereztem.
- Visszaszerezted?
- Még nem. De már nem is biztos, hogy akarom.
- Miért?
- Belekezdtem egy kísérletbe és annak eredménye sokkal jobban tetszik.
- Miért? Mi a különbség?
- A régit valakitől kaptam, az újat meg magam fejlesztettem ki. Ez nagy különbség.
- Mit fejlesztettél ki?
- Még nem tudom, mit hitt ez a sok teremtőerővel rendelkező birka. Nekem csak arra kellett figyelnem, hogy mindig semlegesen fogalmazzak. aztán hogy ki mit értett ez alatt és mit hitt el, az lesz a várható termés.
- Mennyi idő kell ehhez?
- Meg mennyi ész és energia!
- Képességet hogyan kell kifejleszteni?
- Amikor ezen dolgoztam, arra jutottam, hogy itt is a hit eszközéhez nyúlok és úgy csinálok, mint egy gitáros. Mivel sosem gitároztam előtte, valamit azért jól kellett csinálnom, hogy legyen aki elhiggye, hogy tök jól gitározom, nem? Megjegyzem sosem gitároztam, csak egy gitár nevű eszközt használtam az akusztikus hatások miatt, mint mágikus segédeszközt, Ezt érthették sokan félre, akik zenésznek hittek. Megtisztelő, de nem vagyok az.
- Most van képességed vagy nincs?
- Ha szuperképességre vágysz, előtte minden esetben le kell mondanod a képességeidről.
- Miért?
- Nagyon könnyű lemondani egy hatalomról, ha az nincs a kezedben. Ennek igazi próbája az, ha ott van.
- Te lemondtál már valamiről az életben?
- Pénz, hatalom, szerelem, pozíció. Ezekről már lemondtam.
- Akkor most ezeket megkapod?
- Szerintem csak akkor, a nem számítok rájuk.
- Hogy tudsz nem számítani rájuk, ha tervezned kell velük?
- Leet, hogy én vagyok az első ember, akinek ez sikerül.
- Miért van ez így?
- Nem tudom, de most én adtam fel ezeknek egy ilyet. Ezek addig nem adják, amíg vágysz rá. Igen ám, de ha nem vágyok rá, akkor már nem is kell. De ez a vízöntő példájából jobban érthető. Ha egy vízöntő továbblép és lezárja a múltját, sose melegíti azt már vissza. Ha lezártam a múltamat és ezek most adják, jó kérdés lesz, hogy kinek.
- Ez nem kínzás?
- De igen. Rájöttek, hogy a fizikai fájdalomtűrő képességem magas és igyekeztek másképp. Azt hitték ezt megússzák, ám ez egy olyan civilizációs, ahol az erőszak fogalmába nem csak a fizikai, hanem a pszichikai kényszer is beletartozik.
- Ez miért fontos?
- Olyan magukat békés lényeknek nevezőkkel szemben indítok ellentámadást, akik mesterei a mentális hadviselésnek.
- Hogyan?
- Ha elkezdenek rám panaszkodni, végük. Akkor elismerik annak igazságát, amit az előbb mondtam.
- Na bumm, nem fognak panaszkodni.
- Ezek panaszcivilizációban élnek. De a egynek sikerül, az olyan lesz, mint én a magam területén.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.